~Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.

~Megkérdezted mi baj, van. Mosolyogtam és mondtam, hogy semmi. Ezután megfordultam és azt suttogtam: minden...

~A szeretetnek nincs határa, nincs mértéke s nem váltható pénzre, ebből is látszik nem ember alkotta.

~Úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolhass a múltra!

~El kell fogadni az életben, hogy a sors néha nem azt vágja képen, akit kéne.

~Amikor azt kérdezed, hogy miért vettem olyan mély levegőt, némán hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy nem tudok nélküled élni. Talán az a mély levegő könnyebbé teszi elviselni a fájdalmat, amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled kell élnem. Talán egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani, hogy nekem ez így is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod, amíg látom az arcodat a mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit darabokra törik a szívem.

~Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

~Tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is - ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van.

~Tudjuk, hogy az élet nem tökéletes. Egyszer fent, egyszer lent - ez mindig is így lesz. (...) Rajtunk múlik, hogyan fogadjuk és értékeljük a problémákat - pozitívan vagy negatívan. Dönthetünk, hogy boldogok vagy elkeseredettek leszünk-e.

~Míg egyesek élete tökéletes kört formál, mások sorsát nem láthatjuk előre és nem érthetjük meg soha. Utam során értek veszteségek, de közben megértettem, miért érdemes élni, és olyan szerelemben volt részem, amiért csak hálás lehetek.

~Ami vagyok, az már megtörtént: itt és most úgy él bennem, mint lépés a saját nyomában, mint hang a visszhangban, mint rejtvény a megoldásában. (...) Átlépés az élet másik oldaláról. Könnyedén, akár egy tánclépés. Egyik formája annak, hogy mindent elveszíts azért, hogy mindent megtalálj.

~Bármit csinálsz az életedben, az csak akkor fergeteges, ha a barátaid is ott vannak, hogy láthassák.

 

---

 

Oldal: élet
Sziasztok! köszöntellek az oldalamon remélem tetszeni fog :) - © 2008 - 2025 - niaa.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat